Havas István főtörzszászlós, aki harminchárom éve szolgál rendőrként, elnyerte az év rendőre kitüntető címet. Az egykori orvostanhallgatóból lett bűnügyi technikus életműként tekinti az elismerésre, amelyet állandó társával és kollégáival közösen elért sikerként értékel.

Havas István 1993. január 29. óta szolgál rendőrként. Pályája elején még egészen más irányba indult volna, hiszen gyógyszerésznek készült, és egy évig az orvosi egyetemen is tanult.

„1993. január 29. óta szolgálok rendőrként. Az évtizedekkel korábban tanult alapelvekhez ma is hű maradtam, bár eredetileg gyógyszerésznek készültem, egy évig tanultam is az orvosi egyetemen. Amikor rájöttem, hogy az nem az én világom, nem tudom elképzelni magamat fehér köpenyben a patika pultja mögött, a szüleim tanácsa és féltése ellenére rendőrnek álltam, hiszen az is egy segítő hivatás” – elevenítette fel a kezdeteket Havas István.

A főtörzszászlós azt is elmondta, hogy bár a családja féltette, ő rendőrként soha nem érezte magát veszélyben.

„Bár a család féltett, én soha egy napig sem éreztem azt, hogy rendőrként veszélyben lennék.”

Mozgó őrként kezdett Budapest XIV. kerületében, később járőrként, majd körzeti megbízottként dolgozott. Igazán azonban a bűnügyi terület vonzotta, amelyet ma is szerteágazó és izgalmas feladatkörnek tart.

„Igazán azonban a bűnügyi terület vonzott, amit szerteágazó, izgalmas feladatkörnek gondoltam és gondolok ma is. Mindig úgy fogalmaztam, hogy a bűnügyes szakma társasjáték az elkövetők és a rendőrök között. Kicsit bújócska, kicsit kitalálósdi, kicsit sakk, aminek óriási a tétje” – hangsúlyozta a főtörzszászlós.

A rendőri munkáról máig úgy gondolkodik, mint szellemi kihívásról.

„Volt is egy erre utaló mondásunk: a bűnözőt fejjel kell megverni, de nem úgy, hogy lefejeled. Ehhez tartottam is magam mind a mai napig, számomra a rendőri munka igazi agytorna ennyi év után is. Tizenöt évet szolgáltam bűnügyi területen nyomozóként.”

A helyszínelők világa különösen megfogta

Havas István sokszor dolgozott szemlebizottság-vezetőként bűnügyi technikusok mellett. A munkájukban az aprólékosság, a tudományos kirakós és az a folyamat ragadta meg, ahogyan egy-egy helyszínt a nyomok alapján rekonstruáltak.

„Kívülről nézve szinte varázslat volt, ahogy összeállt a sok kis nyomból egy nagy összkép. Ez annyira megfogott, hogy engedélyt kértem arra, hogy elvégezzem a bűnügyi technikusi tanfolyamot, amit a vezetőim, szerencsére, támogattak is. Így csöppentem a helyszínelők világába.”

A főtörzszászlós szerint ehhez a területhez a szakmai tudás mellett kreativitásra, tudományos nyitottságra és sokszor szerencsére is szükség van. Mint mondta, mindebből neki eddig jutott.

„A szakmai felkészültség mellett szükség van kreativitásra, tudományos nyitottságra és sokszor a szerencsére is. Nekem, eddig úgy érzem, mindből kijutott, leginkább a barkácsolásban élem ki magam, új eszközöket építek a munkánk megkönnyítésére, vagy már létező technikákat teszek gyorsabbá, költséghatékonyabbá feladatunk végrehajtását. Akár egy konyhai eszköz is képes elvégezni azt a munkát, amire a külföldi forgalmazók egy csodagépet állítanak csatasorba.”

Havas István a csapatmunkában is hisz. Úgy látja, azok lehetnek igazán sikeresek, akik pontosan tudják, hol a helyük a közösségen belül.

„Azok lesznek igazán sikeresek, akik tudják a helyüket a csapaton belül. Én szerencsés vagyok, mert állandó társsal dolgozom, akivel viccesen azt szoktuk mondani, hogy 115 év élettapasztalatát visszük a munkába. Az eltelt évek alatt annyira egymásra hangolódtunk, hogy befejezzük a másik mondatait, és már a testtartásból látjuk, ha a másik figyel, töpreng, gondban van valamivel, sokszor beszélnünk sem kell” – neveti el magát az év rendőre.

A munkakapcsolatuk a magánéletben is szoros. A főtörzszászlós szerint kívülről néha ijesztőnek tűnhet az összhang, de éppen ettől működnek hatékonyan.

„Ez kívülről néha ijesztő lehet, de nagyon hatékonyak vagyunk így. Még nyaralni is négyesben járunk, ő is hozza a feleségét, én is, szinte családtagként tekintünk egymásra.”

Életműdíjként éli meg az elismerést

Amikor vezetője felhívta azzal, hogy őt jelölték a kitüntető címre, Havas István megkönnyezte az elismerést. A díjat szakmai visszajelzésként és óriási megtiszteltetésként éli meg.

„Nekem felér egy életműdíjjal az, hogy rám esett a többiek választása. Ez nem egy mindennapi, megszokott elismerés, hanem egy óriási megtiszteltetés, és visszajelzés arra, hogy amit az ember csinál, azt jól csinálja” – keresi a szavakat a meghatott Havas István.

A főtörzszászlós szerint a munkája egyben a hobbija is. Folyamatosan azon gondolkodik, hogyan lehetne még hatékonyabbá tenni a munkafolyamatokat, és miként lehet megoldani egy-egy felmerülő problémát.

„A munkám nekem a hobbim is, folyamatosan töröm a fejemet azon, hogy mivel tegyük még hatékonyabbá a munkafolyamatokat, hogyan oldjunk meg egy felmerült problémát, így észre sem vettem, hogy elrepültek az évtizedek. Ez a díj döbbentett rá, hogy halad az idő, mennyi mindenen keresztülmentem már, és mennyi mindent köszönhetek a kollégáknak és a rendőrségnek. Hálás vagyok, hogy engem választottak.