Ellentétes az Alaptörvénnyel az orvosi ügyeletek szabályozásáról szóló 2024-es rendelet, mivel az súlyosan sértette a jogbiztonság alkotmányos követelményét. Az Alkotmánybíróság friss határozata kimondta, hogy az új elveket kellő felkészülési idő, megfelelő garanciák és a normavilágosság biztosítása nélkül vezették be, így a megsemmisített szabályok a folyamatban lévő bírósági perekben sem alkalmazhatók.
Az Alkotmánybíróság (AB) a hivatalos határozatában megállapította, hogy a korábbi kormányzat által bevezetett ügyeleti struktúra nem felelt meg az előreláthatóság jogi elveinek, ráadásul a reformot jogszerűtlen módon, puszta miniszteri közleményeken keresztül kényszerítették ki az ellátórendszerre. A HVG külön is kiemelte: noha a kifogásolt jogszabályi rendelkezések azóta már hatályukat vesztették, a testület döntése azért bír hatalmas jelentőséggel, mert megakadályozza, hogy a még folyamatban lévő bírósági eljárások során ezekre a passzusokra hivatkozni lehessen.
Az ügy hátterében az áll, hogy az ügyeleti rendszer korábbi átszervezésekor a döntéshozók azt állították, a háziorvosoknak nem módosul a megszokott rendelési idejük ‒ erről az Index írt. A Magyar Orvosi Kamara azonban már a kezdetekkor éles aggályokat fogalmazott meg: rámutattak, hogy a budapesti körzeti orvosok átlagos életkora eléri a 61 évet, a felnőtt háziorvosoknak kötelezően gyermekügyeletet is el kellett volna látniuk, miközben eleve 129 betöltetlen praxis miatt is helyettesíteni kényszerültek. A kikényszerített átalakítás komoly jogi hullámot indított el, a bíróságok pedig egymásnak ellentmondó ítéleteket hoztak. A Kúria egyik állásfoglalása szerint az orvosokra nem lehet rákényszeríteni olyan szerződést, amit nem fogadtak el, viszont megállapodás híján ügyeletet sem láthattak el.
Egy másik, a Kúria által a Fővárosi Törvényszékre visszaküldött ügyben az eljáró bíró végül közvetlenül az Alkotmánybírósághoz fordult indítvánnyal. A bírói érvelés szerint az állam olyan extra kötelezettségeket teremtett, amelyek korábban egyáltalán nem tartoztak az érintett doktorok feladatkörébe, ez pedig aránytalanul korlátozta a vállalkozáshoz való jogot. Az AB teljes mértékben osztotta a bírói indítvány jogi logikáját, és kimondta az alaptörvény-ellenességet.
A testület döntésével egyedül Handó Tünde alkotmánybíró nem értett egyet: különvéleményében úgy fogalmazott, hogy a teljes megsemmisítés helyett inkább egy kötelező alkotmányos követelmény meghatározásával kellett volna lezárni az ügyet.