Tizenöt évvel ezelőtt történt Magyarország egyik legsúlyosabb ipari katasztrófája, amikor a MAL Zrt. ajkai tározója átszakadt. A kolontári és devecseri településeket elöntő maró hatású vörösiszap tíz ember halálát okozta, több száz otthont tett tönkre, és hatalmas pusztítást végzett a természetben.

Magyarország egyik legsúlyosabb ipari tragédiája 2010. október 4-én következett be, amikor a MAL Zrt. timföldgyárának zagytározója átszakadt, és több mint egymillió köbméternyi erősen lúgos vörösiszap árasztotta el a környéket. A halálos áradat mindent elpusztított, ami az útjába került, tíz ember életét ragadta el, és családok ezreit tette tönkre. Az eseményekre minden évben a tragédia napján emlékeznek meg.

A Blikk beszámolója alapján Kolontáron az út két oldalán most fű zöldül, ahol egykor a házak álltak. Helyükön kis fehér táblák emlékeztetnek az egykori otthonokra, amelyeket az iszap elpusztított. Új házakat nem építettek a helyükre. A túlélők közül sokan a mai napig nem tudják feldolgozni a látottakat, így a megemlékezéseken sem vesznek részt.

Horváth Zoltán, Kolontár polgármestere szerint sokan azért kerülik a helyszínt, mert nem emlékparkot látnak, hanem az egykori otthonukat, amit az áradat egy pillanat alatt tönkretett. Ezt a pusztítást jól mutatja egy pajtaépület, ami mementóként áll még mindig, rajta a vörös iszap nyomával, ami jó méter magasságig, a külső falakon pedig még magasabbra is felcsapott.
A pajtát tulajdonosait, Stumpf Annát és Ernőt, miközben az állataikat próbálták menteni, elragadta az iszap. A polgármester a történtekre emlékezve felidézte, hogy épp parkettázott, amikor elment az áram, majd édesanyja telefonált, hogy jön be a szennyvíz az ablakon. Végül csak este fél hétkor tudták kimenteni a házból, ahová az iszap tizenöt centi vastagságban betört. A nagymama nyolcvannyolc éves koráig élt, és soha nem tért vissza Kolontárra.

A felelősség kérdése és a pereskedés

A polgármester tisztán emlékszik a hömpölygő árra:

„Amikor lejöttem fél egykor, az ottani erdőben a szarvast vitte éppen. A pataknál és a vasútnál Pados Zsolt nem látta, hogy a hidat elvitte az áradat, azért hajtott arra autójával és meghalt”

– idézte fel. Horváth Irén arról mesélt, hogy tehetetlenül nézték végig, ahogy az iszap elragadja a kis öregeket ágyastul. A katasztrófa miatt kitelepítették őket is, mivel a dombon laktak. Hozzátartozóik között volt, akinek a házát le kellett bontani, lánya osztálytársának pedig a karjából vitte el az ár a gyermekét.

A szomszédos Devecser egyik negyedét is elárasztotta a vörös iszap. Az egykori házak és kertek helyén most emlékpark található. Kecskés Katalin, akinek a háza az anyósáéval együtt a területen állt, a mai napig belesajdul a szíve, ha a helyszínen jár. Bár rendeződött az életük és önkormányzati lakást kaptak, mindenük elveszett a katasztrófában. A közelben lakó Jokesz Ferencné, akit a rendőrök szólítottak fel, hogy szaladjon fel a dombra, onnan nézte végig, ahogy Pados Zsoltot az autójával együtt elnyeli a vörös iszap. Zsóka asszony könnyes szemmel emlékszik vissza arra, hogy a tragédia után milyen összefogás vette kezdetét az egész országban.

Forrás: Blikk