Mobilalkalmazás
Bíróság elé került egy csobánkai idősotthon ügye, miután egy 30 év körüli nő pert indított a nagymamája gondozásáért kifizetett összeg visszatérítéséért. Az unoka szerint elhunyt nagymamája mindössze négy napot töltött az intézményben, így a 3,6 millió forintos díj egy része emberségből és méltányosságból is visszajárna.
A nő nagymamája 2024 szeptemberében költözött be a csobánkai Holdfény Otthonba egy egymillió forintba kerülő, egy hónapos próbaidőszakra. Ezt követően a Semmelweis Egyetem klinikáján vett részt kezelésen, majd október 7-én írták alá a 3,6 millió forintos, hosszútávú, élethosszig tartó szerződést. A nagymamát négy nappal a visszatérése után nem tudták felébreszteni a gondozók.
„A nagymamám nevelt, a szüleimet nagyon korán elvesztettem, mesés volt a kapcsolatom a mamival. A mami sokat élt egyedül, nem volt különösebben beteg, csak hát nem volt már fiatal. Amikor már nem tudta ellátni magát megegyeztünk, nekem dolgoznom kell, nem akarta, hogy én ápoljam, együtt néztünk ki egy közeli idősotthont, ahol akár naponta látogathattam. 2024 szeptemberében költözött be egy egy hónapos próbaidőszakra, ami egymillió forintba került. Ezután én vittem el kórházi kezelésre a Semmelweis egyetem klinikájára, majd a 3,6 milliós, hosszútávú, élethosszig tartó szerződés aláírása után onnan mentünk vissza október 7-én a csobánkai otthonba, ahol négy nap múlva a nagymamámat nem tudták már felébreszteni. Akkor csak a tragédiával, a gyásszal törődtem, később kezdtem el számolni, hogy ezért a négy napért túl sok volt a befizetett pénz, ennek egy része visszajárna. Emberségből. Én ezt kértem az igazgatótól, a per előtt békéltető testület előtt is megjelentem, a Holdfény képviselői nem. Nem is a pénz érdekel, hanem hogy ez másokkal ne ismétlődhessen meg, ez a pénz nem illeti meg az idősotthont.”
Az ügyben különös jogvita bontakozott ki a csobánkai idősotthon és a budapesti nő között – adta hírül a Blikk. Weidinger Kinga egészségügyi- és gyógyszerjogi szakjogász szerint a keresetük alapján elindult eljárás próbapernek tekinthető, hiszen hazánkban még nem volt példa hasonló bírósági ügyre. A szakértő kiemelte, hogy ez a 3,6 millió forint valójában egyszeri belépési díjként értelmezhető, amely a hosszú távú elhelyezés feltétele volt, ám mivel az ellátás az ápolt halála miatt meghiúsult, az összeg arányos része visszajárna. Hozzátette: próbáltak megegyezni az idősotthonnal, ám nem jártak sikerrel, a bírói döntés pedig alapjaiban változtathatja meg az idősotthonokkal kötött szerződések gyakorlatát.
A lap megkereste Drajkó Istvánt, az otthont működtető cég fenntartóját is, aki kijelentette, hogy az intézmény nem hibázott, a rendőrség pedig közigazgatási eljárás keretében vizsgálta a halálesetet és kizárta az idősotthon felelősségét. A fenntartó szerint a hozzátartozó a per előtt nem kereste őt személyesen a pénz visszatérítése miatt.
Ezt olvastad már? Kenőpénzt fogadott el az idősotthon igazgatója
Drajkó István azzal indokolta a befizetett összegek megtartását, hogy az unoka olyan gyógyszereket és altatókat vitt be az elhunytnak, amelyeket nem az otthon orvosa írt fel, ezzel pedig megsértette a házirendet. Állítása szerint amennyiben nem történt volna szabályszegés, jogos lenne a belépési díj egy részének visszatérítése, ám a házirend megsértése ezt kizárja. Az ügyben a következő tárgyalási napot szeptember 8-án tartják.
