A horkolás sokáig csak kellemetlenségnek tűnik a hálótárs számára, ám ha légzéskimaradással (alvási apnoéval) jár együtt, az a horkoló egészségére nézve komoly veszélyt jelent. Dr. Csóka János, a Fül-orr-gége Központ főorvosa, fej-nyak sebész figyelmeztet: fontos a kivizsgálás!

Mi okozza a horkolást és az alvási apnoét?

A jellegzetes, horkoló hangot a felső légutak lágy szöveteinek (például a nyelvgyök, a lágy szájpad vagy a mandulák) rezgése hozza létre. Alvás közben a garatizmok ellazulnak, ami szűkíti, vagy súlyos esetben akár teljesen el is zárja a légutat.

Amikor ez bekövetkezik, a légzés rövid időre leáll, majd egy hangos felhorkanás kíséretében, a központi idegrendszer által kiváltott ébresztő jel hatására újraindul. Ezt nevezzük obstruktív alvási apnoénak.

Minden egyes légzéskimaradás rövid, alig észrevehető mikroébredéseket vált ki. Emiatt az alvás nem pihentető, az érintett gyakran fáradtan ébred, és a nap folyamán is kimerült, koncentrációhiánnyal küzd.

Komoly egészségügyi kockázatok

A légzéskimaradások során a vér oxigénszintje csökken, miközben a stresszhormon, az adrenalin szintje megemelkedik. Ez hosszú távon számos súlyos betegség kockázatát növeli: magas vérnyomás, cukorbetegség, szívinfarktus és stroke.

Rövid távon a horkolás és az alvási apnoé a következő panaszokat okozhatja: nappali túlzott álmosság, fizikai kimerültség, koncentrációs zavarok, pszichés panaszok, csökkent libidó, és megnövekedett közlekedési baleseti kockázat.

Kockázatos állapotok – Mi növelheti a horkolás esélyét?

Számos tényező hajlamosíthat a horkolásra és az alvási apnoéra. Ezek közé tartozik az elhízás (a nyak vastagodása és az izomtónus ernyedése miatt), az anatómiai elváltozások (pl. orrsövényferdülés, orrpolip), az alkohol és a késői étkezés (melyek tompítják az idegrendszert), valamint a dohányzás (ami irritálja és duzzasztja a nyálkahártyát). Kockázati tényező a gyermekkorban lévő megnagyobbodott mandula, illetve a terhesség harmadik trimesztere is.

Kezelés: A kivizsgálástól a célzott terápiáig

A horkolás és az alvási apnoé kivizsgálásában a fül-orr-gégész (az anatómiai eltérések felmérése céljából) és a szomnológus (alvásgyógyász) is részt vesz. Utóbbi éjszakai alvásvizsgálattal állapítja meg a légzéskimaradások súlyosságát.

A terápia spektruma a súlyosságtól és az okoktól függ:

• Életmódváltás: Enyhe esetekben elegendő lehet a fogyás, a dohányzásról való leszokás és az alkoholfogyasztás minimalizálása.
• Segédeszközök: Szájbetétek, orrszárny-tágító tapaszok, gyógyszerek.
• CPAP-terápia (Pozitív Nyomású Légsínterápia): Súlyosabb alvási apnoé esetén az első számú megoldás. A gép a belélegzett levegő nyomásával tartja nyitva a garatot.
• Műtéti Eljárások: Az anatómiai rendellenességek korrekciója a diagnózis függvényében. Szóba jöhet az orrsövényferdülés korrigálása, az orrpolip eltávolítása, garatplasztika, az orrkagyló kisebbítő műtét, valamint a lágyszájpad- és nyelvcsap műtét, akár rádiófrekvenciás eljárással is. A rádiófrekvenciás alsó orrkagyló kisebbítő műtét kórházi befekvés nélkül, helyi érzéstelenítésben is elvégezhető.

A szakember szerint a megfelelő kezelés nemcsak a horkolást szünteti meg, hanem a súlyos egészségügyi kockázatokat is jelentősen csökkenti, miközben a pihenés minősége és az általános közérzet is határozottan javul.

Forrás: Fül-orr-gége Központ – Dr. Csóka János főorvos, horkolás specialista