Egyre több sürgősségi ellátás köthető a kannabinoid hiperemezis szindrómához (CHS), amelyet tartós és gyakori marihuánafogyasztás vált ki. Az Egyesült Államokban és Kanadában 2017 és 2021 között megduplázódott az emiatt kórházba kerülők száma, miközben a kutatók továbbra sem tudják pontosan, miért érint csak bizonyos fogyasztókat a betegség.

Ismétlődő rohamok, rejtélyes tünetek

A szindróma jellegzetes tünetei közé tartozik a visszatérő hányinger, erős hasi fájdalom és a napokon át tartó hányás.

A betegek sokszor forró zuhanyozással próbálják enyhíteni panaszaikat, amely ideiglenes javulást okozhat. Az állapotot 2004-ben írták le először ausztrál orvosok, de azóta is nehéz pontosan azonosítani, mert a tünetek más emésztőszervi betegségeket is utánoznak. Egy 2018-as kutatás szerint évente akár 2,75 millió amerikai is szenvedhet a CHS tüneteitől. A Journal of the American Medical Association összefoglalója szerint a sürgősségi esetek száma 2017 és 2021 között megduplázódott.

A washingtoni Sierra Callaham 23 évesen élte át első, hónapokig tartó gyomorfájdalmait és hányásos epizódjait, amelyeket kezdetben stressznek tulajdonított. Bár gyógyszerekkel próbálta kezelni a panaszokat, közben továbbra is fogyasztott kannabiszt. Újabb, hetekig tartó rohama után 2024-ben kapta meg az orvosi diagnózist: kannabinoid hiperemezis szindróma. „Amint elolvastam a tájékoztatót, tudtam, hogy ez rám vonatkozik. Aznap abbahagytam” – mondta Callaham, aki azóta nem használ marihuánát.

Mi állhat a jelenség mögött?

A szakértők szerint több tényező is közrejátszhat a szindróma kialakulásában. Deepak Cyril D’Souza, a Yale Center for the Science of Cannabis and Cannabinoids igazgatója rámutatott: míg 30 évvel ezelőtt a lefoglalt növények átlagos THC-tartalma 4 százalék volt, 2022-re ez 16 százalékra emelkedett, a vape-patronok olajai pedig akár 85 százalékos értéket is elérhetnek. A nagyobb hatóanyag-tartalom mellett a kannabisz legalizációja is növelhette a fogyasztás gyakoriságát: a American Journal of Gastroenterology 2022-es kutatása szerint Massachusettsben 2016 után, a legalizációt követően szignifikánsan több beteget kezeltek CHS miatt.

Christopher N. Andrews, a Calgaryi Egyetem gasztroenterológus professzora hozzátette: „A legtöbb, naponta kannabiszt fogyasztó embernél ez nem jelentkezik.” A tünetek ciklikusan váltakoznak, ezért sokan nem ismerik fel az összefüggést. Egyes kutatók szerint a hormonális egyensúlyt szabályozó HPA-tengely érintettsége, genetikai hajlam, illetve pszichés tényezők, például a depresszió és szorongás is szerepet játszhat. David Levinthal, a Pittsburghi Egyetem Neurogastroenterológiai és Motilitási Központjának igazgatója kiemelte, hogy a kiváltó tényezők között lehet az alváshiány és a fokozott stressz is.

Egyetlen megoldás: a teljes absztinencia

A CHS hosszabb távon súlyos szövődményekhez vezethet, például kiszáradáshoz, elektrolit-zavarhoz, vesekárosodáshoz, szívritmuszavarhoz, sőt, ritkán halálhoz is. A diagnózis felállítása nehéz, mivel a tünetek sok más betegséget utánoznak, és a páciensek nem mindig beszélnek őszintén a kannabiszhasználatról. Andrews szerint „a módja annak, hogy felállítsuk a diagnózist, az, hogy abetega betegabeteg abbahagyja a kannabisz használatát, és utólag bizonyítja, hogy az váltotta ki a tüneteket.”

A teljes leszokás az egyetlen tartós megoldás, de ez sokszor nehéz, mert az elvonás tünetei között szerepelhet szorongás, ingerlékenység, alvászavar és étvágytalanság. A javulás akár hetekig vagy hónapokig is eltarthat, ezért sok páciens nem kapcsolja össze a marihuánát a rosszulléteivel.

National Geographic.

[Archivált média]