Már több mint 900 az ebolagyanús esetek száma Kongóban – vészhelytre figyelmezet a WHO

Már a kétszázat is meghaladta az ebolajárvány halálos áldozatainak száma a Kongói Demokratikus Köztársaságban. A vírus terjedését nemcsak a hatékony védőoltás hiánya, hanem az érintett afrikai régióban dúló fegyveres harcok és az egészségügyi intézményeket érő erőszakos támadások is súlyosan hátráltatják.

A Kongói DK egészségügyi minisztériuma a szombati összesítésében 204 elhunytról és 867 gyanús esetről adott tájékoztatást. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) vezetője, Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz vasárnap este az X-en közzétett bejegyzésében jelezte, hogy az azonosított, feltételezett megbetegedések száma azóta már a 900-at is átlépte, és 101 fertőzöttnél laboratóriumi vizsgálatok is igazolták a kórokozó jelenlétét. Az afrikai állam május 15-én hirdetett hivatalosan járványt, a védekezést pedig jelentősen nehezíti, hogy a jelenlegi fertőzéshullámot a vírus Bundibugyo törzse okozza, amely ellen jelenleg sem engedélyezett vakcina, sem célzott gyógyszeres kezelés nem áll rendelkezésre.

Kórházakat ostromolnak a feldühödött rokonok

Az egészségügyi krízist súlyos társadalmi feszültségek is kísérik az ország keleti felében. Vasárnap este egy agresszív, feldühödött férficsoport megrohamozott egy helyi kórházat, a szemtanúk beszámolói szerint pedig a helyszínen lövések is dördültek. Richard Lokudu, az intézmény egyik vezetője a sajtónak megerősítette, hogy a támadók két hozzátartozójuk holttestének kiadását követelték az orvosoktól. A térségben nem ez volt az első erőszakos incidens a héten: korábban egy segélyszervezet sátrait gyújtotta fel a tömeg, miután a hatóságok a szigorú járványügyi protokollra hivatkozva megtagadták egy feltételezhetően ebolában elhunyt helyi labdarúgó, Eli Munongo Wangu földi maradványainak átadását a családnak.

A védekezést a folyamatos fegyveres konfliktusok is ellehetetlenítik. A WHO főigazgatója rámutatott, hogy a gócpontnak számító Ituri tartományban közel ötmillió ember él a harcok árnyékában; a lakosság ötöde belső menekült, és minden negyedik ember humanitárius segítségre szorul. Az állandósult erőszak, a félelem és a bizonytalanság elől az egészségügyi dolgozók és a segélymunkások is menekülni kényszerülnek, ami szinte lehetetlenné teszi a kontaktkutatást és a betegek korai felismerését.

Az ebola testnedvekkel, szennyezett anyagokkal, illetve az elhunytakkal való közvetlen érintkezéssel terjed, a fertőzés pedig lázat, hányást, hasmenést és izomfájdalmakat okoz. Bár az 1976-os felfedezése óta a kór sosem hagyta el Afrikát (a legpusztítóbb, Zaire-variáns 2013-ban a fertőzöttek 60-70 százalékával végzett), a jelenlegi vírusváltozat extrém rövid, mindössze 2-10 napos lappangási ideje paradox módon hozzájárulhat a megbetegedettek gyorsabb kiszűréséhez és izolálásához.